5. fejezet

Meghoztam az új részt. Ebben van egy kis rész, ami Kamil szemszögéből van, nem tudom miért, de könnyebb volt így megírni. Kicsit világosabb lett ezzel egy-két dolog, szerintem. 
Kamil ki van akadva, Teo pedig randizik Tommal. 




**Kamil szemszöge**

Reggel eléggé másnaposan ébredtem. Túl sokat ittam. Ránéztem a telefonomra, hogy megnézzem, mennyi az idő, amikor észrevettem, hogy kaptam egy sms-t. Gyorsan megnyitottam, és elolvastam.
“Ezaz, rakd le te bunkó! Mire hazaérsz, én már sehol sem leszek.”
Ewa küldte. Megnéztem a híváslistámat, és láttam, hogy hajnalban beszéltem vele. Valószínűleg valami nagy vita volt.
Összekaptam magam, és elindultam, hogy megvitassam az estét Jurijjal.
- Jó reggelt! - köszöntem rá, amikor kinyitotta az ajtaját. - Bemehetek?
A szlovén beinvitált, majd leültem a kanapére, míg ő a fürdőben felöltözött.
- Miért engedted, hogy beszéljek Ewával?
- Á, szóval emlékszel rá? - kiabálta ki a fürdőből.
- Nem. Csak kaptam tőle egy üzenetet, hogy elköltözik.
- Gondoltam, hogy ez lesz ezek után - mormogta, ahogy kijött a nappaliba. - Menjünk enni, gyere.
Együtt elindultunk az étteremhez.
- Hogy érted, hogy ezek után? Miket mondtam neki? - kérdeztem aggódva.
- Leginkább sírtál, haver.
Hirtelen megtorpantam.
- Mi?
- Megcsalt téged. Aztán magyarázkodott valamit, te meg leraktad a telefont az asztalra. Ő még mindig beszélt, ezért én letettem.
- Te jó ég...
- Amúgy meg nem tudom min akadtál ki. Azt hittem, neked is van valaki.
Felment bennem a pumpa. Volt valaki, igen, de az csak olyan plátói dolog lehet. Ewa és én pedig jól éltünk együtt. Már nem szeretem őt szerelemből, de sohasem csaltam volna meg.
Jurij kitalálta a gondolataimat.
- Tudom, hogy nem volt semmi fizikailag azzal a másikkal. De ha lehetne megtetted volna, nem?
Magam elé meredtem. Nem tudtam megszólalni.
- Na, gyere. Menjünk enni, ne álljunk itt a folyosón. Hátha lent lesz Teo is, és akkor együtt ehetünk.
- Teo? Ne... ne mondd el neki a tegnapot. Vagy ő emlékszik?
- Nem hinném, bár akkor már ott sem volt.
- Ennyire nem bírta a piát?
- Hát, fogalmazhatunk így is, de majd ő elmeséli - mosolygott rám sejtelmesen Jurij.

A reggeli nem sikerült túl jól. Amint megtudtam, hogy Teo már le is feküdt Tommal, egyből felhúztam magam. Gúnyos szavakat vágtam legjobb barátomhoz. Hihetetlen mennyit veszekszünk ezen a hétvégén, pedig...
- Hé, haver, mi a bajod? - nézett rám értetlenül Jurij, mikor Teo otthagyta az asztalt.
Hirtelen rántott vissza a valóságba, ekkor jöttem rá, hogy ő is itt van. Nem mondhattam el az igazat. Engem is csak felhúznak a gondolataim.
- Csak nem akarom egy csalódás után összekaparni a földről. És tudod milyenek a norvégok.
- Igen, tudom. Jófejek, viccesek, bár a poénjaikat nem mindig értem meg, de jól lehet velük bulizni. Tom pedig egy rendes srác.
- Aki egyből kihasználta, hogy Teo részeg.
- És aki szintén teljesen részeg volt. Mint ahogy mindenki más. Végre hízlalhattuk magunkat sörrel.
Megrántottam a vállam, és inkább ettem. Nem volt kedvem vitatkozni. Jurij még párszor próbálkozott velem kommunikálni, de amikor látta, hogy nem megy, egy “akkor játszd a durcás kisgyereket” morgással már ott is hagyott egyedül.
Én továbbbra is csak mérgelődtem magamban. Teljesen ki voltam akadva. A feleségem megcsalt, én pedig ahelyett, hogy nagyon kiakadnék (ami mondjuk megtörtént este, de én nem emlékszem rá), a legjobb barátomról fantáziálok, aki azzal a bájgúnár norvéggal kavar.
Beletemettem a tenyerembe az arcomat. Azért hoztam el Teo-t, hogy együtt töltsük az egész hétvégét, és elmondhassam neki, hogy mi is van velem. Erre bekavar Jurij, aki elmondta helyettem, meg bíztatja Teo-t, hogy jöjjön csak össze Tommal.
Felálltam a helyemről. Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen. Véget vetek ennek, és ha Teo ki is akad, majd én vigasztalom. Az mindig bejön a filmekben is.
Elindultam az étterem kijárata felé. Olyan ideges voltam, hogy neki mentem valakinek.
- Bocs - morogtam neki, majd kiakartam kerülni, de megállított.
- Hé, Kamil! - Tom volt az, hatalmas vigyorral a száján. Tudtam én, hogy ez lesz, Teo ki fog borulni. - Most találkoztam Teo-val. Együtt fogunk ebédelni. Mondta, hogy a legjobb barátod, és tudom, hogy ritkán beszélgettünk ennyit. De... úgy gondoltam, lehetnénk mi is jó haverok.
Várta, hogy mondjak valamit, de én csak bámultam rá. Lassan bólintottam.
- Ööö... oké. Akkor majd még találkozunk. Szia - köszönt el kicsit döbbenten azon, hogyan reagáltam.
Felmentem a szobámba, és egyből belevertem a falba a fejem. Persze nem erősen, csak annyira, hogy észhez térjek.
Hiszen beszélnem kellene még Ewa-val is.

**Teo szemszöge**

Nagyon vártam, hogy végre találkozhassak Tommal. Tudom, hogy csak egy napja ismerjük egymást, de úgy érzem, belezúgtam. Bár az ilyen mindig hamar alakul ki, a szerelem pedig majd csak később jön. Mindig így volt ez velem.
Gyorsan megcsináltam a sminkemet, és azon kezdtem gondolkodni, hogyan is öltözzem fel. Ha úgy öltöznék, ahogy szoktam, lehet, hogy nem tetszene neki. Inkább egy rocker lány vagyok, bár nem vetem meg a nőiesebb cuccokat sem. Nem úgy megy ez már, mint gimi elején, hogy együtteses pólóban, farmerban mászkáltam.
De ha meg nem így öltözöm fel, akkor meg nem magamat adom. Ez így nem lesz jó.
Végül egy egyszerű farmer, póló kombinációnál döntöttem. Kényelmes, és gondolom ő se fog kiöltözni.
Igazam lett, hiszen amikor leértem az étterembe, láttam, hogy Tom már vár engem az egyik asztalnál, és egyáltalán nincs kiöltözve.
- Szia - köszöntem rá, amikor odaértem az asztalhoz.
- Szia - mosolygott ő is rám. - Jól nézel ki. Ülj le! - intett a székre.
Nem a legudvariasabb kihúzom neked a széket ember, de ez nem is baj. Az kicsit sok lenne már nekem.
Rendeltünk ebédet, majd beszélgetni kezdtünk. Magunkról meséltünk főként, ki milyen volt kiskorában, ilyesmi.
- Tényleg síugró vagy te is? - mosolygott.
- Így van, és úgy néz ki, jövőre nekünk is lesz világkupa. Eddig csak össze-vissza versenyek voltak, de most már mi is megmutathatjuk magunkat. Van egy amerikai lány, aki nagyon jó. Akárhányszor voltunk együtt versenyen, mindig megnyerte. De majd kiderül decemberben.  Addig pedig még edzhetek is, fejlődhetek.
Ahogy erről beszéltem, éreztem, mennyire szeretem én ezt a sportot. És az, hogy végre lesz női világkupa, olyan nagymértékű boldogsággal töltött el, mint előtte még semmi. Sőt, ez azt is jelenti, hogy Sochiban, a téliolimpián is indulhatok majd.
Tom csak mosolygott rajtam.
- Jó hallani, hogy egy lány is ennyire csillogó szemekkel tud beszélni erről a sportról. Mármint... nem a szurkolókra gondolok. Mert te ráadásul tudod is, milyen érzés úgy igazán ez az egész.
- Imádom. De sajnos sose ugrottam sírepülő sáncról, és nem is tartom valószínűnek, hogy ez hamar be fog következni. Mi mindig csak normál sáncról ugrunk, és azért a 90-100 m-es ugrások nem olyanok, mint a 240 m.
Lassan befejeztük az ebédet, majd felkísért a szobámhoz.
- Örülök, hogy együtt ebédeltünk ma. Nemsokára megyek Zakopanéba, Adam búcsúztatójára. Ott leszel te is?
- A példaképem visszavonul, és szerintem Kamil elintézi nekem, úgyhogy mindenképpen. Amúgy meg tudok sok jó helyet ott a környéken, úgyhogy tudunk is majd hova menni. Persze csak ha szeretnéd - elpirultam. kicsit sokat beszélek néha. Még csak nem is mondta, hogy menjünk el valamerre, én meg egyből letámadom.
- Jól hangzik - mosolygott rám, majd kaptam két puszit, és elbúcsúztunk.
Két puszi... ez most jó vagy rossz jel?