3. fejezet

Kicsit sokára ugyan, de meghoztam a következő részt. Már dolgozom a negyediken, csak így szakdoga írás mellett, nincs nagy kedvem ahhoz, hogy írjam.
Jó olvasást!




Többen nem nagyon akartak jönni, így csak hárman mentünk. Kamil szólt az edzőjének, hogy kicsit elmegyünk sétálni.
Nem igazán iszogathatott. Nem azért, mert féltették a berúgástól, hanem mert az alkohol hízlal. És neki nem szabad elhíznia. Ez egyébként rám is igaz, de velünk ezt annyira nem tartatják be. Sajnos nekünk nőknek nem az igazi ez a sport. Nem tudunk eléggé ráhajolni a combunkra, hiszen a mell visszafog valamennyire. Még ha nincs is akkora mellünk.
Szóval hárman mentünk végül iszogatni. Ahogy beléptünk a kocsmába, egyből zúgolódás támadt. Egy fiatal szlovén lány egyből fényképet követelt Jurijtól, ám Kamilt figyelemre sem méltatta.
- Már megint nem ismernek fel - tettetett szenvedést.
- Vagy csak nem kedvel téged - nyújtottam ki rá a nyelvem.
Kamil sértődötten húzta fel az orrát, majd a pulthoz állt.
Amíg Jurij fotózkodott - és flörtölt -, Kamil pedig a söröket vette, addig én kerestem egy boxot, ami szabad volt még. Egyet találtam, egészen közel a bejárathoz. Kamil időközben visszatért, letette elénk a söröket. Belekortyoltam, és éreztem, hogy jó este lesz ez.
Lassan Jurij is visszatért, leült mellém, és ő is elvette a sörét.
- Na, mi az? Melyik lány tetszik? - kérdeztem rá mosolyogva.
- Igazából egyik sem. Viszont neked volt igazad, Kamil. Ezek lengyel csajok, és nagyon örültek, hogy nyertél. Gondoltam, nem mondom meg nekik, hogy ki vagy.
Mindannyian nevettünk, Kamil viszont továbbra is csak morgolódott.
Ahogy söröztünk, egyre jobb hangulatunk lett. Jurij többször megemlítette, hogy nem hitte volna, hogy nők így tudnak inni. Én ezeken csak nevettem. Folyamatosan csipkelődtünk a szlovénnel, ám Kamil egyre csendesebb lett.
- Mi a baj? - kérdeztem rá, amikor Jurij elment wc-re.
Kamil csak megvonta a vállát, de nem válaszolt.
- Ugyan, mondd már, mi a baj? Történt valami?
- Hagyjuk, Teo. Most nincs kedvem ehhez.
- Te akartál inni, ha most a sör miatt rossz kedved lesz este, mérges leszek. Mi történt? Ewával összevesztetek?
Újabb vállrándítás volt a válasz, de most már nem nézett a szemembe.
Közben Jurij is visszajött, ezért nem akartam tovább folytatni a beszélgetést. Nem akartam kellemetlen szituációba hozni. Habár kicsit úgy éreztem, a szlovén többet tud erről a dologról, mint én. És már abban is egyre biztosabb voltam, hogy Ewához van köze a rossz hangulatnak.

Négy sör után úgy döntöttünk, ideje visszamenni a szállodába, hiszen a buli nemsokára kezdődik. Kamil továbbra is csöndesen ballagott mellettünk, Jurijjal viszont egyre jobban éreztük magunkat. Megtanította nekem a Planica polkát elénekelni, és miután már jól ment nekem, én is megtanítottam neki a Jaki tu spokój-t.
(*szerk.: Planica polka - szlovén dal, ha 210 m felett ugranak a planicai sáncon, ez szokott megszólalni.
Jaki tu spokój - lengyel dal, amire nagyon jól lehet lengetni a zászlót. Zakopanei versenyeken rendszeresen lejátszák.)
Nevettünk és egymásba karolva mentünk. Ahhoz képest, hogy igazából csak ezen a hétvégén ismertem meg, nagyon jóban lettünk a szlovén sráccal.
- Hagyjátok már abba! - morgott mellettünk Kamil. - Nincs jó hangotok, és kissé elegem van most ebből.
Aztán gyorsított a tempóján, és otthagyott minket.
- Mi van vele és Ewával? - kérdeztem rá egyből.
Jurij csak nézett, de aztán sóhajtott, és belekezdett.
- Állandóan veszekednek. Kamil már nem igazán bírja ezt a kapcsolatot, és állítólag valaki más is van.
- Valaki más? Úgy érted, hogy Ewa csalja őt?
- Nem, nem! Vagy legalábbis erről nem tudok. Kamil szerelmes valakibe.
- Aki nem Ewa. De... mégis ki az?
- Nem tudom, de engem is érdekelne. Azt nem volt hajlandó elmondani.
Nem értettem, miért nem hajlandó ezt nekem elmondani Kamil. Kicsit rosszul esett, hogy Jurij hamarabb tudott róla. Elvileg én vagyok a legjobb barátja. Pedig Ewával sincsen jó viszonyunk, tehát attól sem félhetett, hogy elmondom esetleg. Amúgy is tudom tartani a számat. Jobban, mint Jurij. Én nem mondtam volna el neki sem.
Lassan visszaértünk a szállodába. A recepcióst megkérdezte, hogy Kamil visszaért-e. Aggódtam, nehogy elmászkáljon egyedül. Nem ismeri annyira ezt a helyet. Ráadásul imádja a hegyeket, és ha eltéved a sötét erdőben, nem fogjuk megtalálni.
- Igen, már megérkezett. Fel is ment a szobájába - válaszolt kedvesen a férfi.
Megnyugodtam, elkértem a kulcsot, és én is felmentem átöltözni, hiszen már csak fél óra van a buliig.
***
Miután átöltöztem, átmentem Kamilhoz, hogy megnyugodjak, jól van-e. Bekopogtam, ám válasz nem jött. Megint kopogtam, és hallottam, hogy valaki az ajtóhoz jön, de még mindig nem kattant a zár, még mindig nem nyílt ki az ajtó.
- Kamil... - kezdtem. - Tudom, hogy bent vagy. Beszélhetnénk?
Kicsit kivártam. Egy ideig még nem szólt semmit, majd végül kinyitotta az ajtót.
Bementem hozzá, és láttam, hogy visszaül a kanapéra, és kezébe temeti az arcát.
- Beszéltem Jurijjal - kezdtem volna mondandómat, de ő csak horkantott egyet.
Nagy levegőt vettem, majd újra neki kezdtem.
- Miért nem mondtad el, hogy gond van? - kedvesen akartam kérdezni, de kissé felháborodottra sikerült.
- És még neked áll felljebb? - kiáltott rám. - Ki vagyok készülve idegileg, a válás szélén állok, te meg kiakadsz egy olyan apróságon, hogy nem mondok el neked valamit?
Ez kicsit rosszul esett. Kicsordult egy könnycsepp a szememből, de visszafogtam magam. Igaza volt.
Kiakadtam ezen a kis apróságon, miközben neki romokban van az élete.
- Ne haragudj - mondtam. - Nekem akartalak zavarni. Kicsit... kicsit rosszul esett, de csak ennyi. Jössz azért a bulira?
- Muszáj mennem. Mindjárt összeszedem magam.
- Megvárlak.
- Menj már el! Hagyj egy kicsit magamra! Nem bírok rád nézni! - kiabált rám.
Most már nem bírtam visszafogni a sírásomat. Nem csináltam semmit, mégis ok nélkül kiabált velem. Lehet, hogy kiborult, de nem én vagyok a hibás.
Megfordultam, és kiszaladtam a szobájából. Becsaptam az ajtót, és a szobám felé vettem az irányt. Benyitottam, úgy terveztem, lefekszem az ágyra, és sírok egy kicsit. Nekem nem is kötelező lemenni a bulira.
Ám ahogy benyitottam, meglepődtem. Két srác volt a szobámban.