2. fejezet
Ahogy álltam az emberek között, ahogy szurkoltam a fiúknak, azon kaptam magam, hogy Kamilon és Ewa-n gondolkodom. A fiú ugyanis az utóbbi időben nem vitte el feleségét a versenyekre. Remélem, hogy Ewa gyereket vár, és azért nem. Ez legalább pozitív lenne, csak az a baj, hogy akkor Kamil már régen elmondta volna. Ráadásul a lány mostanában nem is nagyon volt téma kettőnk között.
A kocogás közben, amikor felhoztam őt, meg hogy nem gondolnak a tinilányok arra, hogy van felesége, Kamil csak mosolygott, nem nevetett.
Aggódni kezdtem, hiszen a legjobb barátom. Féltettem, hogy tönkremegy a házassága. Ewa és én nem igazán voltunk legjobb barátnők, nem is nagyon beszélgettünk. Pedig nem volt vele semmi bajom, igazság szerint még kedveltem is. És persze féltékeny voltam arra, hogy milyen szép.
A verseny egyébként jól alakult. Nagyon izgultam, hogy mi lesz, hiszen az elmúlt két napban az osztrákok nagyon ott voltak. Az első sorozat után Kamil vezetett, második Robert Kranjec, a szlovén versenyző volt, harmadik helyen pedig Adam állt. Elég hosszúra sikeredett a verseny, ugyanis nem volt túl jó az időjárás. A szünet is tartott egy ideig, majd bemondták, hogy sajnos egy kör után véget ér a verseny.
Kicsit szomorú voltam, hogy nem Adam nyert az utolsó versenyén, viszont annál inkább örültem, hogy Kamil megnyerte. Planicán nyerni nagy dolog. A dobogón nagyon mosolyogtak a fiúk, és ez boldoggá tett nagyon, főleg Kamilra voltam büszke. Miután lejöttek a pályáról, kamil nyakába ugrottam. Csak úgy hemzsegtek körülöttünk a tévések. Aztán vártam, hogy megérkezzen Adam is, és gratuláltam neki. Ő összekócolta a hajamat, majd megölelték egymást Kamillal. Aztán pedig ment, hogy a szurkolóitól is elbúcsúzzon.
A verseny után visszamentünk a szállodába, és melegedtünk a fiúkkal.
- Évadzáró buli lesz? - kérdeztem meg Kamilt, ahogy ültünk egy kanapén, és tömtük a fejünket. Végre ehet egy kicsit többet.
- Persze, hogy lesz, de előtte el kellene menni alapozni. Mit szólsz?
Elgondolkodtam. Kimenni egy kis kocsmába, és szurkolók között inni? Nekem nem olyan nagy dolog, de a fiúk nem biztos, hogy élvezni fogják.
Ekkor Jurij Tepeš lépett mellénk. Kamillal jóban voltak, és úgy tűnt, neki is tetszik az ötlet.
- Menjünk! - ragyogott fel a szeme. - Kicsit összekaptam apámmal, úgyhogy legjobb lenne, ha most kicsit becsíphetnék.
Rámosolyogtam a fiúra. Ahogy kicsit jobban szemügyre vettem, egész jól nézett ki. Még sohasem találkoztam a fiúval, de a tévében már sokszor láttam. nem egy fotogén alkat, élőben sokkal jobban néz ki.
- Teo vagyok - nyújtottam felé a kezem, miközben ő lehuppant a kanapéra mellénk.
- Jurij. Te lehetsz Kamil “leges-leges-leges legjobb” barátja. - mondta mosolyogva, mutatva az idézőjeleket.
- Igazából ez teljes mértékben így van. Kiskorunk óta ismerjük egymást.
- Ó, az jó. Csak mert mást hallottam pletykálni.
- Na, mi az a hír, ami már Szlovéniába eljutott, de hozzánk még nem? - kérdezte meg Kamil.
- Á, nyugi. Semmi cikk nincs még róla. Pár lány leállított, csináltunk pár fényképet, és rólad, meg arról a lányról kérdezősködtek, aki folyton rajtad lóg - itt jelentőségteljesen rám nézett. - Minden esetre elég bátrak voltak, és az egyik még egész csinos is.
- Nagyszerű. Szóval nemsokára az a hír lesz minden újságban, hogy Kamil megcsalja Ewát velem? - kérdeztem szenvedő arcot vágva.
- Mi...? - Jurij értetlen fejjel nézett rám, majd Kamilra. - Ja, nem-nem. Csak pár éretlen lengyel lányka kombinál. Ennyi az egész.
Még egyszer Kamilra nézett, majd hirtelen témát váltott, és már az esti kocsmázás majd évadzáró buli volt a téma.
Akármennyire próbáltam is figyelni, folyamatosan Kamil járt a fejemben. Most már egészen biztos voltam benne, hogy van valami, amit nem mond el nekem, és ez a valmi Ewával kapcsolatos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése